A célcsoportunkon múlik célunk, az energiatakarékosság megvalósulásának elérése, ezért megfelelő indokokra van szükségünk a projektbe való bevonásukra. A legkönnyebb, ha a célcsoport igényeinek megfelelő célokat tűzünk ki. Ezt a módszert „bottom-up”, azaz alulról felfelé történő tervezési módszernek hívják. Erre a módszerre példákat a Szociális Lakások Energiahatékonyságának Javítása (a fűtőanyag hiányban szenvedő lakók igényei alapján) és az Energia Szakértő (a lakók kezdeményezése alapján) linkeken találhatunk.
Az is előfordulhat azonban, hogy a célcsoport igényei nem kapcsolódnak céljainkhoz. Inkább kertészeti tanácsokra vágynak, mint energiatakarékossági tanácsokra. Vagy a finanszírozó testületek elvárják tőlünk, hogy maximálisan kövessük az előírt terveket. Így elképzelhető, hogy korlátozott a rugalmasságunk és az úgynevezett „top-down”, azaz felülről lefelé történő tervezési módszert kell alkalmaznunk. (lásd: Off. Really Off? projektet erre jó példaként).
Mindkét megoldásnak megvannak az előnyei és a hátrányai. Gyakorlatban a választás általában nem vagy-vagy, a két megközelítés egészséges egyensúlyát kell megtalálnunk. Választhatjuk úgy is célcsoportot, hogy annak érdekei kapcsolódnak a miénkhez.
Key Instructions:
- Mérjük fel a projekt különböző aspektusainak előnyeit és rugalmasságát (lásd: Eszközök: A projekt rugalmasságának mérése)!
- Gondoljuk végig alaposan, a projekt mely aspektusait kell változatlanul hagynunk és melyeket változtathatunk meg, ha a célcsoportnak vagy a résztvevőknek más elképzeléseik vannak!
- Találjunk a projektünkben egy egészséges egyensúlyt a két módszer, a „bottom-up”, azaz alulról felfelé történő tervezési módszer, és a „top-down”, azaz felülről lefelé történő tervezési módszer elemeinek vegyítéséből. Hol kell alkalmazkodnunk a célcsoport és a résztvevők szükségleteihez, és hol kell ragaszkodnunk a saját terveinkhez.
English
Suomi
Deutsch
Ελληνικά